Plágium2000, Budapest, 2008-

Posts Tagged ‘Kótun Viktor’

Kényelmetlen / Uncomfortable

In 1960's, 2008, fluxus, hungary, shoe on október 27, 2012 at 6:13 du.

Hajdu Bence – Hegedűs Fanni – Kótun Viktor – Zsadányi Hajnalka:

Kényelmetlen / Uncomfortable, object, after Gábor Altorjay (1968), 2008

original version at the 1993 Artpool exhibition 3×4

Az Első Multiplika Showt 2008-ban rendeztük meg abban a Liget Galériában, ahol anno Várnagy Tibor az Epigon kiállításokat is szervezte. Első multiplika shownk szervezésében is követtük Várnagyék korábbi kezdeményezését, amennyiben „egy olyan kiállítást szeretnénk létrehozni a Liget Galériában, amely a hangsúlyt ezúttal nem a végeredményre, a művek individuális aspektusára helyezi, hanem magára a folyamatra, a háttérben – vagy a kulisszák mögött – zajló »közös« szellemi munkára.”[1] Ennek az első shownak a rövid történetét fotóban és írásban dokumentáltuk a katalógusunkban és az interneten is.[2]

Hegedűs Fanni és Altorjay Gábor, Liget Galéria, Budapest, 2008

Még a kiállításépítéskor látogatott el hozzánk az éppen itthon tartózkodó Altorjay Gábor, aki nagy örömmel vette kezébe a Hegedűs Fanni, Hajdu Bence, Kótun Viktor és Zsadányi Hajnalka által elkészített Kényelmetlen c. munkáját. Mivel a mű nem azonos módon készült el, ezért kritizálta az alkotókat, de ugyanakkor elfogadta, hogy ez egy új verziója cipőmunkájának. Altorjay az általunk ismert fotóalapú reprodukciók alapján férfi cipőt használt és rajzszöget, míg a fiatalok női magassarkút (is) és szöget (is), így kombinálva a formákat, kvázi még érzékletessebbé téve a munka mondanivalóját. Altorjay hasonló örömmel fogadta a Rövidzárlat-készülék rekonstrukcióit is, illetve valamelyikünk való életből származó sztoriját, aki arról mesélt, hogyan használta még általános iskolában bármiféle művészettörténeti ismeret nélkül az azonos megoldást az iskola áramkörének rövidre zárására, így szabotálva az oktatás menetét.


[1] Várnagy Tibor: Felhívás az első kortárs magyar epigon-kiállításra, Nappali ház, 1992/1, In: http://www.c3.hu/~ligal/138.htm, utolsó letöltés: 2012.08.13.

Isten-isten-isten

In 2011, fluxus, glass, hungary, street on október 27, 2012 at 5:59 du.

Kótun Viktor: Isten-isten-isten,
Ben Vautier után, akció, Budapest, 2011

A Harmadik multiplika show után (Demo Galéria, 2011. december 21.) a bontáskor három Ben Vautier receptje alapján készített Isten c. multiplikát helyeztem el a Galériával szemközti Klauzál téri piac ablakában, miután észrevettem az üveggyűjtő csöveseket.

Sátán-Sátán

In 2011, fluxus, hungary, pálinka, Plágium2000 on október 27, 2012 at 5:57 du.

Berei Zoltán – Hajdu Zsolt – Kótun Viktor: Sátán-Sátán
Erdély Miklós után, akció, Budapest, 2011

kamera: Kangiszer Dóra

A Harmadik multiplika show építése alatt homlokunkra ragasztottunk egy-egy Isten feliratú matricát, amit alapvetően Ben Vautier Isten c. multiplikájához használtunk. Mielőtt pálinkával koccintottunk volna eszünkbe jutott Erdély Miklós Isten-Isten c. műve. Ezt az Erdély által is megidézett gesztust kombináltuk egy neológ konceptuális hozzáállással, ami Isten-Isten helyett Sátán-Sátánra koccint. Ehhez még lásd a Foku drakuluj c., szintén 2011-es Plágium2000 művet.

Magyar Rulett

In 2010, hungary on szeptember 29, 2010 at 6:29 de.

Kótun Viktor: Magyar rulett | Hungarian Roulette, 2010
fémdobozka, söröskupak | small metal box, beer cap

Didn’t win

Magyar utcakő

In 2008, hungary, Plágium2000, street on április 22, 2009 at 10:03 de.

Magyar utcakőGulyás Gyula: Magyar utcakő | Hungarian Cobblestone, 1972
Kiadó | edition: Plágium2000, 2008

Gulyás Gyula piros-fehér-zöldre festett utcakövet postázott Tót Endrének
(március 15. tiszteletére) 1972. március 13-án. forrás: Artpool.hu

„/Március 15 tiszteletére/ 1972 MÁRCIUS 13-án Tót Endre festőművésznek postáztam egy alkotásomat, amit 1972 MÁRCIUS 14-én kapott meg. Csomag tartalma egy 19 kg-os MAGYAR szürke utcai bazaltkő kocka, mely PIROS FEHÉR ZÖLD színre lett befestve.” Gulyás Gyula[1]

Erős és drága gesztus is postázni egy 19 kg-os utcakövet. A mail art úttörői postára adtak már sok lehetetlen tárgyat, de az utcakő (a szocialista avantgárd művészettörténet örökségében ráadásul) egy nagyon erős tárgy, amit a nemzeti trikolórral való fedés tovább erősít egy konkrét irányba. A sztálinista diktatúrában a nemzeti trikolór az ellenzékiség szimbolika rendszeréhez tartozott, ebben a kontextusban szép műnek tekinthető Gulyás mail art munkája, amivel üdvözli kollegáját. A mai napon sincs ez máskép: jóllehet megváltozott kontextusban, de a trikolór most is bizonyos politikai ellenzéki erők szimbolúmaként használatos, gyakran egymással látszólag rivalizáló csoportok esetében is.

2006-ban a kiprovokált, nemzeti börleszkbe illő zavargások során ugrott meg a nemzeti zászlós nemzeti radikális fiatalok merészsége és ezzel együtt trendisége. Ők kukákat borogattak és macskaköveket szedtek fel, hogy dobálják, vagy éppen halomba rakják, mire válaszul a rendőrség egy-egy szerencsétlenül jártat végigrugdosott a Rákóczi úton, vagy éppen kilőtte a szemét. Ezeknek az őszi napoknak állít emléket a Magyar utcakő általunk készített verziója: 2008-ban Hajdu Zsoltot kértem fel, hogy a 2006-os őszi  budapesti zavargások alatt gyűjtött belvárosi macskaköveket fesse be a nemzeti trikolórba.

Néhány jellegzetessége miatt összehasonlítható ez a mű Szentjóby Tamás 1969-es Csehszlovák rádió 1968 c. munkájával. Ennél a munkánál egy népi, háborús helyzetben használt gerillataktikának állított emléket multiplikamű formájában Szentjóby. 1968-ban a Varsói Szerződés hadseregei megszállták Csehszlovákiát és tevékenységeik során több tucat embert megöltek. Ebben az időben, minekutánna a hadseregnek ki volt adva az utasítás, hogy minden rádiót el kell kobozni az emberektől (hogy ne fejthesse ki hatását a Szabad Európa rádió propagandája), az emberek körében terjedni kezdett egy recept: „Hallgass újságpapírba csomagolt téglát az utcán!” Ez az akció bár látszólag egy egyszerű provokáció a megszálók felé, valójában méreteinél fogva jelentősen képes lassítani a hadsereg munkáját.

Szentjóby munkája annyiban állt, hogy a készen vett téglát magánmitológiájára jellemző kénnel fedi, s így állítja ki. „Hallgass kénnel borított téglát  galériában!” Szentjóby munkája hordozható háborúellenes emlékmű, tiszteletadás az emberek természetes találékonyságának. Ezzel ellentétben a Magyar utcakő mást jelent, mind az 1972-es, mind a 2008-as verziójában. 1972-ben (4 évvel Csehszlovákia megszállása után) az utcakő a nem aktív ellenállást szólítja meg, Tót Endre Talpra magyar avantgarde! munkájához hasonlóan, a korábbi korok aktív ellenállására emlékszik: olyan így ez a trikolór utcakő, mint évtizedekkel a kuruc felkelés után egy díszesre faragott fokos.

2008-ban viszont egy olyan fantáziátlan és gyökértelen közegben készült el az új verzió, amelyben a politikai erők könnyűszerrel vezetnek meg akár szélesebb rétegeket is. Egy, az alapvetően a társadalmi békétől és az elnyomott rétegek passzivitásától terhes korszakban jelentkező látvány lázongás utcaköveit preparálja ki giccses nippnek.


[1] Gulyás Gyula: kézirat, forrás: Artpool Művészetkutató Intézet 

Diszkóbaleset

In 2009, 2011, fire, fluxus, germany, hungary, Plágium2000, street, video on január 12, 2009 at 8:11 du.

disco exident

Kotun Viktor: Diszkóbaleset | Disco Accident, 2007
kisautó, kalapács, ragasztó | matchbox, hammer, glue

link: http://copyshopshow.wordpress.com/2009/05/31/disco-accident/

Plágium2000 Oberwelt e.V., Stuttgart, 2009

*

performed at the 3rd Multiples’ Show at Demo Gallery, Budapest, 2011

*

“Három tinédzser halt meg abban az autóbalesetben, ami vasárnap történt, nem sokkal hajnali 4 óra előtt, Makó határában. A fiatalok a mezőhegyesi diszkóból tartottak hazafelé, amikor az Alfa Romeo, amiben öten ültek, tisztázatlan okból egy fának csapódott.”
forrás: http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/diszkobaleset_makonal_harom_fiatal_halt_meg/2036792