Plágium2000, Budapest, 2008-

Jegyzet

A sokszorozványokról / multiplikákról röviden


„Egész életem hírverés volt, de egyszer már arra is kíváncsiak lehetnének, hogy minek vertem hírt?” Joseph Beuys

Mint Fluxus-művek, elvileg nincs copyright-juk – bárki kivitelezheti őket. Beke László

Nem tanultak meg látni. Ám ha műalkotásokat akarunk lényegüknek megfelelően megérteni, akkor nemcsak retinális látásunkra lesz szükség, de a szellemi összefüggések, sőt éppen ezek meglátására is.

A dolgokat, amikre gondolok, sokszor csak sejteni lehet. S nekem ez jó így, hogy először csak sejteni lehet őket… Ám mindenki rájöhet, hogy miről van szó: „Ha csak egyszerűen le akarja írni, hogy mit lát, akkor már eljut oda, akkor már eljut azoknak a dolgoknak a tartományába, amikre én gondolok.” A sokszorozványok ösztönözni akartak, kérdésekre akarták készteni az „intuitív embert”, aki beléjük ütközik: „Mit is tehetnének ezek a dó’gok a politikai változtatás érdekében, ezek az ostoba palackok például, ez minden, csak nem reálpolitikai munka.” Pontosan ez a zavarkeltés a szándék.

A zavart a sokszorozványok látszólagos művészietlensége és az azonnal fölismerhető politikai mondanivaló hiánya idézte elő. “Itt válik érdekessé a mondat: mindenki művész. Az emberek ezt nézetem szerint éppen az ilyen tárgyakban élhetik meg, hogy mindenki művész, mert sokan azt fogják mondani: ’Miért nem csinálok magam is valami ilyesmit, ilyen dolgokat.’ A ’mindenki művész’ mondat egyszerűen azt mondja ki, hogy az ember kreatív lény, hogy képes kreátorként termelni, mégpedig nagyon sokféleképpen. Nekem elvileg édes mindegy, hogy a termék festőtől vagy szobrásztól származik-e, vagy pedig egy fizikustól.”

Intuíció
A megmerevedett művészeti és gondolkodási sémák szükséges kérdőre vonásának olyan látszólag művészietlen tárgyak is lehetnek a nélkülözhetetlen kiváltó mozzanatai, mint az 1968-as Intuíció: fa doboz aljába ceruzával leírva az „Intuíció” szó két vízszintes aláhúzással; a felső vonal mindkét végén rövid függőleges vonal, az alsó vonalnak csak a jobb oldali végén van egy függőleges vonal.

Intuícióra van szükség ahhoz, hogy a kicsi, üres képdobozból szellemi tartalmat hozzunk ki. Ha interpretálni (értelmezni) akarunk egy műalkotást, nem lesz elég az egyoldalúan a ráció által determinált gondolkodás, melyet világos logikai lépésekben hajtunk végre, hanem szükségünk lesz egy intuitív mozzanatra is, mely kiszámíthatatlan és megkövetelhetetlen, és közvetlenül következik be, feltéve, hogy valamennyi érzékünkkel intenzíven összpontosítunk a kép alakjára. Bárki, aki egyszer már megpróbált értelmezni egy képet (értelmezni a hermeneutika értelmében annyi, mint kivenni a művész által beléhelyezett szellemi tartalmat, s az üres intuícióláda egyenesen felszólít erre), rendelkezik az intuitív ihlet tapasztalatával.

Azok a csodálatos ’60-as évek
A multiplikát ugyanazokban az években találták ki és valósították meg, mint a művészkönyvet. Persze nyilvánvalóan megvoltak ennek a dolognak az előzményei még a művészettörténetben is: Marcel Duchampnak 1934-ben jelenik meg Zöld doboz c. dobozmunkája, amely kilencvenhárom jegyzetének és rajzának kópiáját és a munkáiról készült fotókat tartalmazza. Munkáinak dokumentációja ezáltal maga is a mű részévé válik. 1934-ben még egy lépést tesz. A Boite-en-valise (Doboz a kofferban) című munkája kis méretben minden jelentősebb művét tartalmazza.

A multiplika, multiple szó eredetileg nem annyira kétdimenziós, több példányban kinyomtatott művészeti alkotásokat, mint inkább háromdimenziós tárgyakat jelölt, mindenek előtt olcsó, műanyagból vagy más korszerű anyagból több példányban készített szobrokat, melyek újbóli előállítása nem okoz nehézséget. Vannak azonban multiplikák, amelyek a gyakorlatban ellentmondanak a könnyen és szakértelem nélkül sokszorosíthatóság elméletének: ilyenek azok például, amelyek az öntőforma, vagy a drága alapanyagok hiányában házilag nem elkészíthetők. A multiplikák hatvanas évekbeli feltűnését részben ugyanazzal a demokratikus szellemmel lehet magyarázni, mint a könyvművészet megjelenését, részben pedig a nyilvánvaló fogyasztói igénnyel; a demokratikus szellemmel átitatott korban a gazdag gyűjtők után végre a kispénzű diákok is gyűjtővé lehettek.

Ahhoz azonban, hogy a multiplika, mint demokratikusan fogyasztható műforma megjelenhessen, léteznie kellett néptudománynak, azaz létezett a multiplika, mint általánosan feltalálható és/vagy előállítható kreatív tárgy, vagy eszköz.

1968 augusztus 21-én a Varsói Szerződés országainak hadseregei megszállták Csehszlovákiát. Az invázió során 72 civilt öltek meg, több százan sérültek meg a „baráti szocialista országok” fegyvereitől. A katonai tevékenységek akadályozására rengeteg népi megoldás született, például az útjelzések kicserélése, megzavarva a csapatok tájékozódását, vagy az utcatnévtáblák és házszámok megváltoztatása, akadályozva a letartóztatásokat stb. Amikor egy katonai rendelet megtiltotta az embereknek a rádióhallgatást, feltaláltak egy receptet, aminek az elkészítése nem igényelt tehetséget, tudást, képzettséget, mesterséget, virtuózítást stb. Bárki el tudta készíteni a receptet: „Hallgass újságpapírba csomagolt téglát az utcán!” Így a katonák többezer téglát koboztak el szerte az országban.

Szentjóby Tamás Csehszlovák rádió 1968 c. multiplikája ezt az eredeti népi receptet követi, kissé módosítva: „Hallgass kénnel borított téglát az utcán!” Szentjóby munkája hordozható háborúellenes emlékmű, tiszteletadás az emberek természetes találékonyságának.

Originál, 1800 euro

Az eredeti multiplikák mostanra jórészt több ezer euróért cserélnek gazdát, jóllehet a multiplikák eszenciája könnyű receptjük, amit bárki elkészíthet. A multiplikák így különbözhetnek egymástól elkészítőiktől és apropóiktól függően, mintha csak egy étel készülne el adott recept szerint, mégis a tárgyak alapvetően ugyanazok eredetüket, funkciójukat és céljukat tekintve.

Vannak olyan multiplikák is, amelyeknél a szerző nem jelezte, hogy az bárki által legyártható lenne, mégis a jelentősége, üzenete, vagy éppen egyszerű sokszorozhatósága okán sokszorosítják. Erdély Miklós Újságtortáját például Szentjóby készítette el a 3×4 kiállításra (Artpool, 1993).


Néptudomány

Világos, hogy a multiplikában, illetve az erre alkalmas műveksokszorosíthatóságában egy olyan lehetőség van, ami része lehet egy felszabadító programnak, ami a tárgyak felszabadítását célozza a szerzők, jogvédők és műgyűjtők hatalma alól. A multiplika felkelés a kézjegy és a piaci érték ellen.

Egy olyan rendszerben, ahol csak a végeredmény számít, a néptudósok a tudományos és művészi eljárások folyamatát követelik vissza mindannyiunk számára – az egyéni feltalálás folyamatának öröme legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a végeredmény. A néptudósok meglátják a szépséget, a kihívást és a komolyságot a kerék újrafeltalálásában. Az ilyen éleslátás újrafelfedezése után lehetetlen nem felháborodni az „ezt már feltalálták!” jellegű mondatokon… már érkezik is a néptudós frappáns válasza: „de az nem én voltam!”

Azzal, hogy a feltalálást, a fantáziát mint játékot fogja fel, a néptudós szabad marad a lineáris progresszió hagyományától, amely galádul lopta el a be nem avatottak kreativitását, és tette a tudományt és a művészetet egy elérhetetlen papság kizárólagos földbirtokává.

Plágium2000

  1. Levél Beuysnak:

    Olvasom az idézetet, amit állítólag neked tulajdonítanak:

    „egész életem hírverés volt,

    de egyszer már arra is kíváncsiak lehetnének,

    hogy minek vertem hírt?”

    Joseph Beuys

    Mert exhibicionista voltál halálodig és az maradtál halálod után is. Igyekeztél, hogy mindezt álcázd, és sikerült is több-kevesebb sikerrel. E kérdést kár hogy feltetted, mert emléked kicsorbult.

    a mézes nyúl

  2. te pedig egy hatalmas primadonna vagy, aki még ezt is felülmúlja, mondhatni színháááz.

    a hangya

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: